Az Úr 2014. esztendejében, házasságunk 11. évében felfedezést tettem a női pszichika egy mély belső ellentétével kapcsolatban. Ugyanis a nő örök "alávetett szerepe", amely ellen a feminista mozgalmak mind ellene vannak és a modern nő sem tartja ezt klasszikusan követendőnek, nem csak egy külsőség, vagyis a személyiség aktív oldalán megjelenő jellemvonás. Ha szexuális pszichológia oldaláról nézzük ezt, kiderül, hogy a nő "félelme" a férfitől tudata alatti - egy férfi szexuális étvágyát akkor elégíti ki, amikor "kedve tartja", ergo van egy nő a közelben, és épp erekciója van. Ellenben a nőnek a vágyak kielégítéséhez egy "kész" férfire van szüksége, akinek erekciója van, de lehet, hogy a nő vágya nem akkor jelentkezik, mint a férfié. És amikor a vágya épp a csúcson van, a férfi nem akarja a közeledést. Tehát a férfi "uralkodik" a nőn. Ennek a megfigyelésemnek tulajdonítom azt, hogy a párkapcsolatban élő nők nagy része a szexuális aktussal "zsarolja" a férfit. Ez azt jelenti, hogy időnként megvonja tőle a szexet, így próbálja felvenni a harcot a természet valóságával.
Egyes párok esetén, általában egy passzív férfi esetén a nő megtanulja kezelni a férfit, és elérhetővé teszi maga számára a kellő időpontban, így kapcsolatuk harmonikus lesz.
Sajnos egyelőre nem látom a hosszútávú megoldást az aktív szexuális életet igénylő férfiak párkapcsolati ellenállásának a feloldására. A helyzet átbeszélése, felderítése, mindkét fél közös odafigyelése szükséges ahhoz, hogy kordában tudjuk tartani a tudatalatti ösztönöket, és a kapcsolatunk jobban működjön.
