Spirituális blog

Az Úr 2014. esztendejében, házasságunk 11. évében felfedezést tettem a női pszichika egy mély belső ellentétével kapcsolatban. Ugyanis a nő örök "alávetett szerepe", amely ellen a feminista mozgalmak mind ellene vannak és a modern nő sem tartja ezt klasszikusan követendőnek, nem csak egy külsőség, vagyis a személyiség aktív oldalán megjelenő jellemvonás. Ha szexuális pszichológia oldaláról nézzük ezt, kiderül, hogy a nő "félelme" a férfitől tudata alatti - egy férfi szexuális étvágyát akkor elégíti ki, amikor "kedve tartja", ergo van egy nő a közelben, és épp erekciója van. Ellenben a nőnek a vágyak kielégítéséhez egy "kész" férfire van szüksége, akinek erekciója van, de lehet, hogy a nő vágya nem akkor jelentkezik, mint a férfié. És amikor a vágya épp a csúcson van, a férfi nem akarja a közeledést. Tehát a férfi "uralkodik" a nőn. Ennek a megfigyelésemnek tulajdonítom azt, hogy a párkapcsolatban élő nők nagy része a szexuális aktussal "zsarolja" a férfit. Ez azt jelenti, hogy időnként megvonja tőle a szexet, így próbálja felvenni a harcot a természet valóságával. 

Egyes párok esetén, általában egy passzív férfi esetén a nő megtanulja kezelni a férfit, és elérhetővé teszi maga számára a kellő időpontban, így kapcsolatuk harmonikus lesz. 

Sajnos egyelőre nem látom a hosszútávú megoldást az aktív szexuális életet igénylő férfiak párkapcsolati ellenállásának a feloldására. A helyzet átbeszélése, felderítése, mindkét fél közös odafigyelése szükséges ahhoz, hogy kordában tudjuk tartani a tudatalatti ösztönöket, és a kapcsolatunk jobban működjön.

Jól eltelt az idő a legutóbbi bejegyzés óta, köszönöm mindenkinek, aki ennek ellenére kitartóan olvasgat, és eltéved az oldalra.

Ma egy kicsit arról beszélgessünk, hogy mi az, amiért megteszünk dolgokat? Te miért teszel meg dolgokat? Mi motivál, miért akarsz sikeres lenni, miért akarsz barátságokat, munkát, hobbi tevékenységeket űzni? Miért akarsz nyaralni menni és miért szeretnél időt tölteni a barátaiddal? Mi éltet? És mélyen belül, a felszínes vágyak alatt milyen belső igényeid vannak? Foglalkozzunk ezzel egy kicsit!

Az emberek nagy része ezekre a kérdésekre azzal felel, hogy a boldogságot keresi, és a fenti tevékenységek a boldogságot jelentik számukra. A modern pszichológia is kifejtette már ezt a törvényszerűséget - a boldogság keresése, megtartása, újbóli elérése a legtöbb ember számára általában a titkos ösztönzés mindenre, amit tesznek.

Végül is a boldogság nemcsak jó érzés, de egészséges, és jó a kapcsolataid, a munkád és a társadalom számára. A boldog embereknek teljesebb az életük, mélyebben tudnak másokkal és a természettel kapcsolatban lenni, jobban hozzájárulnak mások boldogságkereséséhez, és általában magasabb szinten tejesítenek, mint a boldogtalanok. A társadalmunknak boldog emberekre van szüksége!

Az igazi boldogság 4 tanácsa

Az igaz boldogság a belső jólét, béke és vitalitás mély szintjét feltételezi, amely veled van az idő legnagyobb részében minden körülmény között. Nem úgy, mint az illékony normális boldogság, melyet akkor érünk, ha megkapjuk amit akartunk, az igazi boldogság független az életkörülményektől. Itt van néhány tanács, hogyan érjük el az igazi boldogság érzését:

1. Ne higgy el mindent amit gondolsz

Az egyik legáltalánosabb boldogtalanság forrás az, hogy magadba fordulva élsz, és elhiszed magadnak a saját magad alkotta sztorikat. Az, amit gondolunk , legtöbbször nem igaz, és nincs összefüggésben a valósággal. Az igazi boldogság felé vezető út első lépése legyen az, hogy a gondolatainkkal való azonosulás helyett figyeljük meg azokat. Az egyik legjobb módszer a saját magad alkotta nyomasztó történet elfelejtésére az, ha felfigyelsz erre a gondolatra. Például: "Ezt a feladatot úgysem tudom megoldani időben!" - vedd észre, hogy valószínűleg csak belekergeted magad a megoldhatatlanság csapdájába! Ha már észrevetted, hogy negatív voltál, mondd ki ezt a gondolatot hangosan, néhányszor jól kiejtve minden egyes szót, vegyél előtte mély levegőt minden egyes alkalommal! A gondolat szépen lassan szertefoszlik. Ezzel az egyszerű praktikával megszabadíthatod magad sok önkorlátozó önromboló gondolattól! Az ismétlések alatt érzed meg, hogy jobb érzés kimondani azt, hogy mit tudsz tenni ahelyett, hogy mit nem tudsz.

2. Kerülj bele a valóságba

A valóságot elfogadni nem egyszerű. De küzdeni ellene sem egyszerű. Testünk folyamatos stresszel és feszültséggel reagál a valóság elleni harcunkra. Ha megtanulod elfogadni a valóságot, még egy lépéssel közelebb kerülsz az igazi boldogsághoz. Nem kell a valóságot szeretni. Tehát nem kell megszeretni, hogy a partnerünk rosszul bánik velünk, vagy a munka, amit végzünk nem kielégítő. De az elfogadás egészen különleges hatású. Azonnal csökken a feszültség, visszatér a belső nyugalom, és a megoldás a helyzetünkre elő fog jönni. Egyszerűen rá fogsz jönni, mi a teendő! 

3. Dolgozz az érzelmeiddel együtt, ne ellenük!

Fontos része az igazi boldogságnak, hogy felfedezd a valóságot, de anélkül, hogy megértenéd ezt a lépést, nem fogsz eljutni az igazi boldogsághoz. Tanuld meg jól érezni magad ahelyett, hogy jó legyél az érzésekben. Egyenlően fogadd az érzéseket, ideértve a dühöt, szomorúságot és a félelmet. Egészen különleges módon eléred a belső békét anélkül, hogy észrevennéd, az érzéseid pedig helyrerázódnak. Szóval a legközelebb, amikor egy jó érzésed van, ne engedd leülepedni, vagy irányítani - próbáld ki a következőt: keresd meg azt a testrészed, ahol az érzés a legerősebb. Most képzeld azt, hogy ez egy beragadt energiacsomó, amely szét akar terjedni, mondd neki, hogy "lágyan terjedj" és érezd, merre tart. Hol akar kilépni a testedből? Addig ismételd, amíg az emocionális töltés végleg el nem hagyja a testedet. Érezd, hogy a tested tele van energiával, és az érzéseid is pozitív irányba változtak.

4. Mi is az a hála?

Amikor hálát érzünk, az olyan, hogy a hiányzó és rossz dolgok helyett a jelenlévő és jó dolgokra váltunk. Amikor megtanulsz hálát kifejezni, és az életed alapját is erre helyezed, minden meg fog körülötted változni. A hála mindent megváltoztat. Próbáld csak ki - gondolj bármire, ami pozitív volt az elmúlt napban, órában, és fejezd ki háládat. Gondolj olyan dologra is, amit magadban szeretsz, tisztelsz. Próbálj legalább fél percig koncentrálni a hálás érzésre, örömre. 

Hát, tényleg ilyen könnyű lenne az igazi boldogság elérése? Ezek az apró kis tanácsok segítenek, hogy megtapasztald. Ha eredményes volt, kérlek, a kommentek között oszd meg másokkal is, vagy egyszerűen írd meg a véleményed!

Sok ember érzi úgy, hogy szüksége van arra, fejlessze magát. Sokan gondolják azt, hogy már megvilágosodtak. Itt nem a transzcendentális "megvilágosodás" jelentést értem, hanem azt, hogy valaki tisztán látja, mit szeretne elérni az életében, és ezt hogyan teszi. Én a két véglet közötti távolság áthidalására szeretnénk egy kis segédletet nyújtani.

Hiszen életünk, akárhogyan is nézzük, a vágyak, célok hajszolásának sorozata. Akinek nincs célja az életben, - ugye egyetértesz? - reménytelenné válik, unottá és kilátástalanná. Minden élethelyzet azonban új és új célokat, kihívásokat állít elénk. 

A teljes élet felé való haladásnak első fontos lépése az, ha önmagában rájössz, hogy tudsz változtatni.

A "nulladik" lépés az lenne, hogy egyáltalán tisztában legyél azzal, mit is szeretnél. Érdemes felírni ezeket egy papírra. A célokat, sorban. Például: több szeretetet szeretnék, több megbecsülést, több pénzt, több barátot, kevesebb dohányzást, kevesebb alkoholt, és így tovább... Minden ilyen vágy vagy cél előbb-utóbb visszavezethető amolyan piramisszerűen a célok csúcsához: önnönmagam szeretném irányítani a sorsomat és az életemet. Nem várom a "sültgalambot", ahogyan mondani szokás.

Az előző blog afféle felvezetés volt ehhez a témához ugyanis gyerekkorából mindenki tudja, érzi magáról, milyen gyerek volt, és hogyan hatott rá a szülői nevelés. Tovább gondolva a társadalmi nevelés hatását, a barátok, oktatási intézmények hatását, rájössz, mennyi blokk van benned, amikről tudatosan alig, vagy egyáltalán nem tudsz. Ezek a blokkok gátolnak céljaid megvalósításában, a teljesebb élet megtapasztalásában. (Ha az előző mondattal kapcsolatban szkeptikus gondolataid támadnak, máris biztos lehetsz benne, hogy van min dolgozni:))

Mert hát mi is tartana vissza attól, hogy ezeket a blokkokat feloldd? A blokkok maguk.

 

Mert hát mi is tartana vissza attól, hogy ezeket a blokkokat feloldd? A blokkok maguk. És itt van a legtöbb ember számára az ördögi kör, az elhatározás hiánya. (Néhány ilyen gondolat, hátha ismerős:

• Jó vagyok így is, miért kellene jobb?
• Úgysem tudok leszokni a cigiről, minek bajlódjak, én már csak ilyen vagyok! 
• A gorombaságomat örököltem, nem tudok más lenni!
• Én már csak ilyen ideges típusú vezető vagyok, dudálok, bevágok mások elé, nekem a közút - az versenypálya!
• Inkább megcsalom a feleségem, már úgysem tud megváltozni, otthagyni nincs szívem...

Az utolsó gondolat mondja el a legtöbbet, ha más szemszögből "átfordítjuk" ezeket a gondolatokat pozitívra. Nézzük csak:

• Jó vagyok, jobb akarok lenni!
• Már leszoktam a cigiről, mégis képes vagyok rá!
• Nem vagyok egyáltalán ideges a vezetés közben, mert mindig időben indulok, hogy odaérjek, vagy ha kések, akkor van nálam telefon, időben odaszólok, és senki sem fog haragudni:)
• A házasságomat rendbe fogom tenni, megváltozom és a feleségem is meg fog változni, ha igazán szeret és látja rajtam a változást!

Érted, ugye? Amikor megváltozol, minden megváltozik körülötted. Olyan emberek kezdenek megjelenni körülötted, amilyeneknek a társaságát keresed. Rá fogsz jönni, hogy azok az emberek, akikkel a rossz szokásaidat gyakoroltad, előbb-utóbb szintén a változás útjára lépnek majd. Csak bátran bele kell vágni!

A teljes élet felé való haladásnak első fontos lépése az, ha önmagában rájössz, hogy tudsz változtatni. Amikor először jut az eszedbe az, hogy "mi lenne, ha leszoknék a cigiről?" már egy első lépés. Ez a kis figyelem, érzés, a gondolat erejének felmérése elvezet ahhoz, hogy cselekedj. Amennyiben úgy érzed, itt leragadtál, keress egy olyan tanfolyamot, aminek a segítségével a kijelölt célt elvégezheted.

A második lépésben gyakorolsz. Itt eljutottál oda, hogy teszel is valamit azért, hogy jobb legyen. Egy agykontroll tanfolyam, vagy akár egy önfejlesztő könyv elolvasása, de már egy relaxációs technika elsajátítása (lényegében az agykontroll sem más, mint egy nagyon fejlett relaxációs technika), melyet számtalan helyen gyakorolhatsz közelebb visz a valódi éned és célod megvalósításához. Ajánlok ide egy oldalt: http://noatukorben.blogspot.com/ . Például.

A harmadik lépés során már kezded kapizsgálni, hogy jé, tényleg vannak bennem gátlások. A relaxálások és meditálások, a tudatalattid mélyebb megismerése során érzed, mit kell változtatni. Egy családállítás, vagy kineziológiás felmérés tud segíteni ilyenkor abban, hogy a múltbéli "rossz kódot" átírd. (Ha a Reiki áll közel hozzád, vagy más módszerek, válaszd azt, amit az intuíciód mond.) Mint a Mátrix I. végén, amikor Neo számára egyértelművé válik a mátrix felépítése. Azért még a többi részben elég sok küzdelem vár rá... 

A felismerés már fél megoldás, ha tudod, milyen blokkot kell elmozdítani, hidd el, könnyebben fog menni!

A negyedik lépésben már valószínűleg ösztönösen érzed, mit kell tenned. Az előző három lépcsőfok után itt gyakorlatilag teljes életet élsz, mert érzed a pozitív hatásokat, odafigyelsz rájuk, engeded a jó áramlását. Csatlakoztál a jó erőhöz. Érzed, hogy miért lettél hirtelen beteg, mi váltotta ki a veszekedést. Ezeket az okozó-blokkokat gyorsan és hatékonyan kezelni tudod. Tudod, mit kell tenned. Engedni a jónak.

Az utolsó lépésben élvezed igazán az eredményét annak az útnak amit idáig bejártál. Megtalálod a magad valóságát. Kiválasztod a lehetőségek közül azt, ami kell. Ösztönösen cselekszel, az életed megváltozik. Az emberek jobban szeretnek, és tudod, hogy mi miért történik. Ugye, milyen jól hangzik?

A fenti lépések példák, az élethelyzettől és feladattól függően mozgunk közöttük.  De ha figyelünk ezekre, és folyamatosan dolgozunk magunkon, akkor az utolsó pillanatban nem fogjuk sajnálni. Nyugodtak leszünk, hogy mindent jól csináltunk. Végül is ezért élünk, nem?

A minap találtam rá egy érdekes tanulmányra, amely kifejezetten hasznos minden gyereket nevelő olvasóm számára, de olyanoknak is jó tanácsokkal szolgál, akik még csak most indulnak neki a közös életnek.

A Scientific America (Tudományos Amerika) magazin 2007. novemberi száma egy olyan kutatásról ír, amely szerint sokkal fontosabb megtanítani gyermekeinket a kemény munkára és erőfeszítésre, mint arról biztosítani őket, hogy okosak és tehetségesek. Sőt, általában azok a gyerekek, akiknek mindig azt mondták, hogy okosak, gyakran lenézik a kemény munkát és feladják, ha nehéz helyzetbe kerülnek.

"Végül is ha elhiszed, hogy képes vagy fejleszteni az intellektuális képességeidet, miért is ne? Mást nem is akarsz tenni:)" 

Lehet, hogy ez a poszt szemben áll nevelési irányelveiddel, ezért kérlek, nyíltan állj az olvasáshoz:)

A cikk egy példát, Jonathan nevű kisfiú történetét beszéli el, aki az általános iskolát könnyen elvégezte, gyorsan tanult és mindig jó osztályzatokat kapott. Jonathan néha csodálkozott, miért nem ilyen sikeresek az osztálytársai, de a szüleitől kapott biztatás, - mely szerint neki kivételes tehetsége van - megnyugtatta. Hetedik osztályban azonban jöttek a gondok. Jonathant nem érdekelte a tanulás, nem készítette el többé rendesen a házi feladatot és nem tanult a dolgozatokra. Természetesen, osztályzatai is egyre romlottak. Szülei továbbra is mondogatták neki, mennyire okos, hátha így visszanyeri majd az önbizalmát. De ezek a próbálkozások nem motiválták Jonathant. Jonathan szerint az iskola unalmas és felesleges volt.

Mi állhat a történet hátterében? Gyakran halljuk a szlogeneket - "tehetséggondozás, ifjú tehetségek képzése, tehetség-utánpótlás". Emiatt sok ember azt gondolja, hogy a szinte természetfeletti képességek, zsenialitás birtoklása a sikeres élet receptjének elengedhetetlen kelléke. Főleg, ha a tehetség az önbizalmat is emeli. Ugyanakkor, több, mint 30 év kutatási eredményei azt mutatják, hogy a tehetség vagy intellektus túlzott kiemelése a nevelés során védtelenné teszi az embereket a gondokkal szemben. 

Az ilyen módon, folyamatos dicsfelhőben nevelt gyerekek, mint Jonathan, abban hisznek - hiszen mindig ezt mondják nekik -, hogy az intelligencia velünk született, megváltoztathatatlan, és épp ezért a túlélésért folytatott harcban sokkal fontosabb okosnak lenni (vagy mutatkozni), mint megoldani a problémákat. Minden egyes problémát az egójuk elleni nyílt támadásként érzékelnek, nem pedig lehetséges fejlődési kilátásként. Végül a nehéz helyzetekben, melyhez nincs meg a tudásuk, elvesztik önbizalmukat és a motivációjukat.

 "A rendszerezett, kitartó munka több eredménnyel kecsegtet, mint önmagában az IQ."

Az ilyen gyermekek képességeinek dicsérése tovább erősíti ezt a gondolkodást, és ez nem csak az iskolában, de később a munkahelyen vagy a párkapcsolatban is visszatartja majd őket attól, hogy munkával küzdjenek meg az adott helyzet teljes potenciáljának kiaknázása érdekében.

Ezzel ellentétben a fejlesztő gondolkodás alapján nevelt gyermekek inkább a munkára és az erőfeszítésre koncentrálnak az intellektus vagy a tehetség helyett, és így az iskolában és az életben is nagy eredményeket érnek el.

Már állatoknál is kimutatták, hogy a kudarc ismételt megélése után elvész a lelkesedés, úgy érzik, nem uralják az adott helyzetet. Ezt tanult reménytelenségnek hívják. 

Az emberek is tanulhatják a reménytelenséget. De nem mindenki egyforma: Miért adják fel egyesek, és miért tanulnak és küzdenek tovább mások, akik nem is annyira tehetségesek? A válasz az emberek hozzáállásában rejlik, a hitükben, hogy miért is vallottak kudarcot valójában.

A magyarázat szerint jobban letörjük a motivációt azzal, ha a képességeket (vagyis azok hiányát) hibáztatjuk, mint a megtett erőfeszítést (lustaságot). Egy 1972-es felmérés eredménye szerint a gyerekek azon csoportja, akiknek az általános iskolában egy feladat megoldása után elmagyarázták, - hogy azért nem sikerült, mert keveset foglalkoztak a feladattal, a továbbiakban jobban figyeltek és próbálkoztak a megoldással, mint a másik csoport, akik az egyszerű kérdések megoldása után jutalomban részesültek. Ez a korai kutatás megmutatta, hogy az erőfeszítés középpontba helyezése megoldást nyújt a kilátástalanság ellen és elvezet a sikerhez.

Az ilyen kijelentések, mint: "Sosem voltam jó matekból." vagy "Nekem nem jó a memóriám." mind az egyéni képességekkel foglalkoznak. Nem fókuszálnak arra, hogy mi is az igazi "ellenség".

Más megközelítésben a fejlesztő módszer alapján így lehet gondolkodni: "Na, várjunk csak, gondoljuk ezt át még egyszer!" vagy "Szeretem a kihívást'" és "Remélem, ez majd a hasznomra válik!". Azok a tanulók, akik ezeket a kifejezéseket vagy ehhez hasonlókat használnak, jobban teljesítenek.

"A házasság olyan mint a tészta, gyúrni kell, hogy jó legyen!"

Ehhez társul a kétféle "intelligencia elmélet" is. A kilátástalan csoport azt gondolja, hogy annyi esze, képessége van, amennyivel megáldotta a teremtő. Ez a gondolkodás korlátokba ütközik. A problémákat a képességek hiányaként élik meg, és így megtanulják elkerülni a kihívásokat, a munkát. Mint Jonathan, azt gondolják, hogy azért kell dolgozniuk, mert nincs meg a képességük, egyszóval buták.

A  küzdők csoportja szerint pedig az intelligencia fejleszthető erőfeszítés és tanulás útján. Mindenek felett tanulni akarnak. Végül is ha elhiszed, hogy képes vagy fejleszteni az intellektuális képességeidet, miért is ne? Mást nem is akarsz tenni:) Megérted, hogy a zsenik is keményen dolgoznak, nemcsak kapják a sikert. Itt van nálunk a Polgár lányok története, de nézzük csak meg a sportolókat, akik éjt nappallá téve edzenek, gyakorolnak a siker érdekében.

Ugyanez mondható el a társadalmi élet más területeiről is, a munkahely, amelyen a vezető folyamatosan fejleszti a beosztottak képességeit, "coachingol", sokkal jobb eredményeket ér el, mint az, ahol személyeskedő dicséreteket kap az egyik és leszólást a másik munkatárs. 

Egy dél-alföldi magyar mondás szerint: "A házasság olyan mint a tészta, gyúrni kell, hogy jó legyen!". A személyes kapcsolatokban is, ahol a partnerek feladják, mert úgy gondolják, nincs lehetőség az adott állapot megváltoztatására, ez túlmutat képességeiken, hamar kudarcélménnyé válik a szerelem. De ha gyúrjuk a tésztát, nő az önbizalmunk, és képesek leszünk feloldani a feszült pontokat.

Hogyan adjuk át a növekedés típusú gondolkodást gyermekeinknek?

Például úgy, ha a kemény munkával elért sikerekről szóló történeteket, meséket mondunk nekik. Mondjuk, Mozart bemutatása született zseni zeneszerzőként kevéssé fogja inspirálni a csemetét, mint az, hogy bemutatjuk az ő és édesapja küzdelmeit, melyek során a sikerhez jutott. 

 Kép: -"A lemez hátoldalán azt írja, hogy a szerző három évesen már zongorázott."

-"Első szimfóniáját négy évesen írta"

-"Ez bámulatos"

-"Amikor négy éves voltam, azt hiszem épp a wc-re szoktattak..."

Dicsérjük az erőfeszítést, ne a képességeket. Mutassuk be az agyat úgy, mint egy tanuló gépezetet. Magyarázzuk el, hogy az agyban található neuronkapcsolatok száma növekszik, ha többet használjuk. Olyan, mint egy izom, ami erősödik az igénybevételtől. Képzeljék csak el, milyen, amikor növekszik. Hogyan létesülnek a neuronkapcsolatok. 

Az emberek különbözőek, nem mindenkinek egyformák a képességeik. De a nagy híres zsenik, mint Mozart, Darwin, Einstein, Tesla, a többiek, mint komoly erőfeszítéseket tettek, hogy képességeiket kiaknázzák. A rendszerezett, kitartó munka több eredménnyel kecsegtet, mint önmagában az IQ.

A dicséret ugyanakkor, azért nem elhanyagolható, ha megfelelően tálaljuk: ha megdicsérjük a folyamatot, vagy az erőfeszítést, amellyel a gyermek elért valamit, jó úton haladunk. Íme néhány példa:

• Szépet rajzoltál! Tetszik az, amilyen részletesen lerajzoltad az emberek arcát!
• Nagyon jól tanultál a dolgozatodra! Látod, sokszor elolvastad az anyagot, aláhúztad és ellenőriztük. És működik!
• Nagyon jól csinálod, hogy sokszor nekifutsz ennek a matematika példának! Végül meglesz a jó megoldás.
• Nehéz volt a vizsga, de addig tanultál rá, amíg nem sikerült. Addig ültél és tanultál, hogy eredményes lett! Ez nagyszerű!

A szülők és tanárok hangsúlyozhatják a tanulás örömét azzal is, ha pozitívan mutatják be a hibákat, kihívásokat, melyeket le kell győzni:

• Hú, ez nehéz lesz! - Alig várom, hogy megoldhassuk!
• Jaj, ne haragudj, ez túl egyszerű volt, sajnos. Oldjunk meg valami nehezebbet, hogy jobban örüljünk.
• A hibák olyan érdekesek: például ez is... Vajon mi a tanulság?

Remélem, a fenti bejegyzés hatására sokak felismerik, hogy a képességeket lehet tanulni is, és a szülők, tanárok, főnökök feladata a tanítás, a példamutatás abban, hogyan növeljük képességeinket.

A rossz erő valójában az erő hiánya, és csak azért létezik még egyáltalán, mert vannak emberek, akik áldozatként viselkednek, úgy gondolják, hogy valami, rajtunk kívül álló okozza a gondokat.

Érdekes módon az erő elvesztésének oka általában abban keresendő, hogy túlélési ösztönünk miatt félelemből cselekszünk, vagy kompromisszumot kötünk azért, hogy ezáltal kapjuk vagy tartsunk fent a szeretetet.

Küzdelem: Amikor panaszkodsz, vagy harcolsz a gondok ellen, sajnálatos módon az ilyenfajta válaszadás erősíti azt, ami ellen küzdesz. Gyakorlatilag negatívat alkotsz, és aminek ellen akarsz állni, továbbra is fennáll, vagyis egyre többet kapsz abból, amit nem is akarsz!

Menekülés: Ha visszahúzódsz vagy elmenekülsz kényelmetlen helyzetekből azzal a reménnyel, hogy máshol majd jobb lesz, annak adsz erőt, ahonnan menekülsz. Így az "követ" majd.

Tétlenség: Amikor azt hiszed, hogy nincs kiút, vagy nem tudsz tenni semmit a változtatásért, vesztesként nyugtatod magad, egy energiablokkot hozol létre. Így talán hosszú időre képtelenné válsz a döntéshozatalra!

Mindezek eredményeképp a mai világkép a társadalom nagy része - számos ember részére a fentieket jelenti, és ez folyamatosan gyűrűzik tovább. Ezt segíti a társadalmi kommunikáció, a média, de vegyük csak észre, mennyire így gondolkodsz te magad is, ha csak néha is! Az erőtlenség olyan, mint egy járvány, mint a gazdasági válság! Az erő megköveteli, hogy teljes mértékben felelős legyél és képes legyél megoldani a gondokat, megválaszolni a problémákat. Megköveteli, hogy folyamatosan jelen legyél és kövesd a jó gyakorlatot, ismerd határaidat és az arany középutat. Mindnyájunkban megvan mindkét pólus - és valamelyik oldalon, áldozatként vagy bitorlóként részt veszünk az erő hanyatlásának folyamatában. Sokak számára ez nehezen érthető. Számomra ez az "én" ellenállása.

Az erő, amelyről beszélek, természetes, csendes erő, szavakon és képeken túl, olyan, mint a már említett "Csillagok háborúja" filmben említett Erő. Amikor ezt az erőt visszaszerzed, megváltozol, és a világod is megváltozik.

Tehát elhagyott az erő?

• Kit hibáztatsz azért, ahol tartasz? Valakit vagy valamit ami rajtad kívül esik?
• Feldúlt vagy a rossz idő, a kormány, a szomszédok miatt?
• A híradó után nem lehet hozzád szólni?
• Úgy érzed, valakinek tennie kell valamit?
• Úgy gondolod, valami rossz történt veled? Szerinted ez nem véletlen?
• Próbáltál már megnyilatkozni de nem sikerült? 

Mindnyájunkban ott él az alkotás ereje, tudatosan vagy tudat alatt

Amit a világban "odakint" látsz, az az eredeti energiánk lenyomata, a tudatunk és a tudatalattink, és ez befolyásolja a világképünket, érzékelésünket. Az eredendő probléma megoldásához, vagyis a "kinti" világhoz kapcsolódó viszonyod és felfogásod megváltoztatásához teljes mértékben felelősséget kell vállalj. Ehhez fontos, hogy közvetlenül megéld a jelen pillanatot és a saját energiádat, elfogadd ezt a megélést: ez a te igazságod. A gyakorlatban ez megtisztítja a tudatalattidat amely befolyásolja az érzékelést. A tudatalatti tudatossá válik és ennek eredményeképp a "kinti" világ máshogy viselkedik - mint egy varázslat! Így már sokkal erőteljesebben és kreatívabban tudod magad kifejezni, a szíveden át. Ez a szenvedélyes szeretet! 

A 6 lépés - amit Te is megtehetsz az erőd visszaszerzéséért

1. Ülj le egy csendes, nyugodt helyen, vagy feküdj le. Lélegezz mélyeket, amíg nem érzed a belső erődet, a lüktetést, ami te vagy. Lazíts, érezd, melyik testrészed nem ernyedt el, hol van még feszültség, vagy zsibbadás. Legyél kíváncsi és nyitott, mondd magadnak, hogy: "Azért vagyok itt, hogy minden jó legyen.". Készíts egy "pillanatfelvételt" magadról, amikor teljesen ellazultál, ezt később veheted elő újra a gyakorlat során.
2. Most, hogy már ellazultál, gondolj valakire, aki felbosszantott. Ő lesz majd a kiváltó. Elsőre valami könnyű esetet idézz fel:)
3. Képzelj el egy helyzetet, a gondolataid "képernyőjére", amelyben a kiváltó személy veled szemben áll.
4. Most nézz el a kiváltó személytől. Érezd át, amit tapasztalsz az egész testeddel, mi történik? Mi változott meg az 1. lépésben készített "pillanatfelvételhez" képest? Milyen érzelmi változásokat veszel észre magadon? Esetleg valahol érzel egy sűrű energianyalábot a testeden ami elüt a normálistól? Ezeket szokták tudatalatti sérelem lenyomatoknak nevezni. Próbáld meg értékelni a tapasztalatodat egy 0 és 10 közötti skálán, ahol a magas érték a legrosszabb tapasztalatot jelenti.
5. Most maradj a kíváncsi és nyitott relaxált állapotban. Lélegezd be a tapasztalást és érezd át, mi történik veled teljes mértékben. Kifejezetten hasznos lehet, ha ilyenkor a szíved középpontjára figyelsz, légy résen, ha újabb traumatikus lenyomatok bukkannak fel.
6. Újra hívd elő a kiváltót, mint a 2. lépésben. Osztályozd a lenyomatot, gondolj vissza a 4. pont szerinti értékre.